Múlt héten, olyan hétfőről keddre talán - belémköltözött az Ürdüng. Először csak furán éreztem magam, mitől fészkelődöm én ennyire, aztán rájöttem, hogy Ördög maga fészkelt belém. Nyelvemet tályogok borították, torkomon alig ment le falat (mert az Ördög tudalévőleg földi tápálékot nehezen vesz magához).
Éreztem, ahogy fakulok ki a világból. Egyre kevesebb és kevesebb helyen jelentem meg, ott is inkább az Ördög morgott vissza a nekemszegezett kérdésekre. Persze nem azt válaszolta, hogy "Én az Ördög vagyok, happie-t most pont száműztem a testéből". Nem, teljesen hihető magyarázatokat talált ki: beteg vagyok, lázas, fáj a torkom, rossz a közérzetem, szédülök.
Én meg, saját testembe zárva, hét lakat alatt tervezgettem a testem feletti uralom visszaszerzését. Ő csak akkor ment pihenni, amikor el voltam zárva, amikor se erőm, se lehetőségem nem volt segítséget kérni a hozzáértőktől.
Péntek reggel jött el az én időm. Amikor a nap fiatal fényével erősen tűz, akkor a leggyengébb Ő, a Minden alantiak fölött álló. Ekkor elmentem a gyógyszertárba, és Cinkos titkos receptjére vásároltam, meg Rincewind gonoszűző porából.
Hát igen, ez belülről pompásan ki fogja purgálni a nyomorultat, gondoltam én, és összeállítottam azt a receptet, ami kiűzi belőlem: Algoflex, Neocitran, Házipálinka.
Nincs megalkuvás, nincs meghátrálás. Előre a győzelemig!
Utolsó kommentek