Azonban, mint minden történetben, ahol a főhős hibázik, mivel ez én vagyok, hibáztam is, ugyanis idő előtt kibontottam. Ilyenkor még ugyanis hideg és a héja teljesen merev, ami az én szememben az élvezeti értéket rontja.
Szerencsére a meleg is olyan, mint a gravitáció, ha hagyod, teszi a dolgát, gondoltam, hagyom, hogy a szobahőmérséklet belopódzzon az ételembe. Itt fekszik előttem az asztalon hát, kibontva a maga teljes valójában. Minél tovább nézem, annál jobban hasonlít egy kis méretű kakihoz, és habár az étvágyam egyre inkább megy el tőle, egyre inkább kedvem támad szarni egy jót.
Utolsó kommentek