Itt van például az istenhit kérdése. A hívő emberek sajnálják az ostobákat, akik hisznek benne, a nem hívők, meg sajnálják vagy irigylik az ostobákat, akik hisznek.
Nos, hát a fajgyűlölet éppen ilyen. Az intelligens értelmiségi hivatalos álláspontja, hogy a fajgyűlölet az fuj, és homofóbia fuj, mert milyen dolog megkülönböztetni a bárkit a bárkitől.
Hát igen. Kétszázötven évvel ezelőtt Amerikában még rabszolgákat tartottak, ma pedig olyan nagyra nőtte magát az igazságérzetük, hogy inkább porig rombolnak egy országot, mintsem elnyomó kormány uralkodhasson ott.
Ötszáz évvel ezelőtt az egyház megégette az eretnekeket, mára pedig ellenzi az abortuszt. Nyolcszáz évvel ezelőtt a keresztény nemzeteket sürgette, hogy menjenek mórokat ölni, mára pedig "da pacem domine".
Szó mi szó, mivel hitkérdésekben mindenhol és mindenkor minden oldalon állnak nagyonokosemberek, akik "megdönthetetlenül" érvelnek, míg a mindenkori másik oldal ostoba és szűklátókörű, az ilyen kérdések mindig és mindig hit kérdése lesznek.
Az egészben pedig az a zseniális, hogy mindkét oldal entellektüel sajnálja a másik oldalt. És mindig az erőszak dönt. Utólag például az Allies oldalnak lett igaza a zsidókérdésben, de csak azért, mert győztek. Utólag Észak győzött Dél felett, és eltörölte a rabszolgaságot. Mert igaza volt?
No mindegy, a tanulság: csak azt ostobázd szemtől szembe, akit le is tudsz verni, vagy legalábbis eséllyel megpróbálhatod. Különben neki lesz igaza.
Utolsó kommentek