"-.. Maradt belőle valami?
- Egy rézgaras sem. A legtöbbet erős italokra, hájas nőkre és szerencsejátékokra költöttem. A többit elpocsékoltam."
Erről jut eszembe, nemrég megkérdezte tőlem egy lány, hogy tényleg kielégítő életforma az, hogy egy héten négyszer iszom? Valami olyasmit tudtam neki hirtelen válaszolni, hogy ha megmutatja az igaz ösvényt, akkor már megyek is arrafelé. Mondanom sem kell, hogy van pasija. Általában csak az olyan nők tudják a végső igazságot, akiknek van pasijuk, akivel kvázi vagy ténylegesen együtt is élnek. Mitől lehet ez?
Persze, megkérdezhetem magamtól, hogy nincs nő, aki mellett lassítanék, vagy megállnék? Jelzem, a válasz igen, de mindnek van pasija. Ők általában abból a fajtából valók, akik nem tudják a tutit. Azt hiszem, az emberek többsége vagy valami elől menekül, vagy valami felé halad.
És ma például azon gondolkodtam, hogy miért érdekes az, hogy ki mennyit keres? Miért nem inkább az a helyes kérdés, hogy tettél-e már helytelen dolgot pénzért, hogy büszke vagy-e a munkádra és tisztességes-e?
És már régen gondolkodom azon, hogy miért bántják az emberek a kurvákat? Én mélységesen tisztelem őket, mert olyan embertípus (akik választották a szakmát), aki inkább magával szemben tisztességtelen, minthogy másokkal szemben legyen az. Miért van az, hogy a kurvákon örökké ott bélyeg, míg ha valaki titokban lop, bármilyen apróságot, ami másnak fontos, az megússza? Nem is beszélve a politikusokról.
Érdekes dolgok ezek, kár, hogy a jelentős gondolkodók mind valami komoly tudományos munkát kutatnak, így ezek az egyébként nálam nagyobb elmék megfontolására méltó gondolatok szélbe szórt hamu csupán.
Azért, ha valaki tudja az élet értelmét, akkor szóljon.
Utolsó kommentek